"Vannak kzttetek, akik azrt keresik a beszdeseket, mert flnek az egyedllttõl. 
  
Az egyedllt csndje feltrja elõttk meztelen nmagukat, s szeretnnek elmeneklni elõle. 
  
s vannak, akik beszlnek, s anlkl, hogy sejtenk vagy remlnk, olyan igazsgot fednek fel, amelyet maguk sem rtenek. 
  
s vannak olyanok, akik bell ismerik az igazsgot, de szavakkal nem mondjk el. 
  
Az ilyenek keblben lakik a csend, amelynek ritmusa van.  
  
Amikor az tflen vagy a piactren bartoddal tallkozol, ajkadat a llek mozgassa, nyelved õ irnytsa. 
  
A hangod hangja szljon az õ flnek flhez; 
  
Mert az õ lelke megõrzi szved igazsgt, miknt a bor zre emlkeznk. 
  
Amikor a sznt mr elfelejtettk, s a kors sincs tbb." 
  
(Kahlil Gibran)  |