"Vannak kzttetek, akik azrt keresik a beszdeseket, mert flnek az egyedllttõl.
Az egyedllt csndje feltrja elõttk meztelen nmagukat, s szeretnnek elmeneklni elõle.
s vannak, akik beszlnek, s anlkl, hogy sejtenk vagy remlnk, olyan igazsgot fednek fel, amelyet maguk sem rtenek.
s vannak olyanok, akik bell ismerik az igazsgot, de szavakkal nem mondjk el.
Az ilyenek keblben lakik a csend, amelynek ritmusa van.
Amikor az tflen vagy a piactren bartoddal tallkozol, ajkadat a llek mozgassa, nyelved õ irnytsa.
A hangod hangja szljon az õ flnek flhez;
Mert az õ lelke megõrzi szved igazsgt, miknt a bor zre emlkeznk.
Amikor a sznt mr elfelejtettk, s a kors sincs tbb."
(Kahlil Gibran) |